A Debreceni Egyetem Nevelés- és Művelődéstudományi Doktori Programjának etikai alapelvei


A Nevelés- és Művelődéstudományi Doktori Program szakmai közösségének etikai alapelveit tartalmazó jelen dokumentum a közös munkában résztvevők önszabályozásának eszköze. Olyan elvárásokat fogalmaz meg, amelyekről a doktori képzésre vonatkozó, különböző szintű jogi dokumentumok és szabályzatok nem rendelkeznek, s amelyek a doktori képzésben együtt dolgozó közösség színvonalas és harmonikus együttműködését támogatják. Ennek értelmében tehát az MTA és a DE etikai kódexeiben foglaltakat egészíti ki.


Jelen etikai alapelvek megfogalmazói tudatában vannak annak, hogy a normák elsősorban nem e manifesztum által, hanem a programban létező magatartásminták révén jutnak érvényre. Az elvárások megfogalmazásának célja tehát a mindennapi tevékenységek alapját képező, s a kívánatosnak tartott elvek tudatosítása. Ennek érdekében az etikai alapelveket a program oktatói és doktoranduszai/doktorjelöltjei demokratikusan alkották, nyilvánosságra hozták. A programba újonnan belépő oktatók és doktorhallgatók aláírásukkal jelzik, hogy az alapelveket megismerték és magukra nézve elfogadják.


Alapelvek:


1. A doktori képzés célja, feladata. A doktori programban résztvevők közös célja a neveléstudomány előrelépését szolgáló kutatói utánpótlás pályára való felkészítése/felkészülése. A doktori program oktatóinak és doktoranduszainak/doktorjelöltjeinek alapvető tevékenysége ennek érdekében egyértelműen a közösen végzett, magas tudományos értékű kutatómunkában, valamint az ehhez kötődő értékelő tevékenységekben való elkötelezett és aktív részvétel. Ez a neveléstudományi programhoz való legitim odatartozás feltétele mind az oktatók, mind a doktoranduszok/doktorjelöltek részéről, s ez teremt morális alapot a programhoz tartozás előnyeinek kiaknázására (pl. doktori oktatói vagy doktorandusz státus feltüntetése pályázatokban, doktori ösztöndíj felvételekor). A neveléstudományi program másik két programmal együtt a Humán Tudományok Doktori Iskola alkotórésze, az együttműködést a szakmai közösségek egyenrangúsága és az akadémiai demokrácia értékeinek megőrzésére való törekvés jellemzi.


2. A tudományos kutatás mint teljesítmény. A doktori program oktatói és doktoranduszai/doktorjelöltjei a szakmai tudás és képességek gyarapítása valamint megosztása, továbbadása szempontjából önmagukkal és egymással szemben igényesek, önmaguktól és egymástól magas színvonalú tudományos teljesítményt (publikálás, konferenciaszereplés, részvétel a tudományos közéletben) és folyamatos előrelépést várnak el. Az oktatók és a doktoranduszok/doktorjelöltek a tudományos utánpótlás képzésére rendelkezésre álló intézményi infrastruktúrával és más, a doktori programhoz tartozó erőforrásokkal rendeltetésüknek megfelelően élnek, és azokat anyagi, üzleti haszonszerzésre nem használják. A program bevételeinek felhasználása elsősorban a program könyvtárának és infrastruktúrájának fejlesztését, valamint a doktori oktatók és a doktorjelöltek konferenciaszerepléseit, hazai és nemzetközi publikációs lehetőségekhez juttatását célozza.


3. Értékelés a doktori képzésben. A doktori program oktatói és doktoranduszai/doktorjelöltjei egymás munkájának értékelését szakmai szigorral, valamint a tudományos közösség által elfogadott rítusok szerint a nyilvánosság előtt végzik. Az értékelés célja minden esetben a tudományos produktum színvonalának emelése. Ennek során a programhoz tartozók nem hallgatnak el kritikát vagy nem emelnek kifogást személyes okokból, számításból, félelemből, s a véleményezőket és az opponenseket nem befolyásolják, nem félemlítik meg. Az értékelést minden esetben adatokkal és érvekkel támasztják alá. A doktori program oktatói és doktoranduszai/doktorjelöltjei egymás tudományterületét, kutatási területét egyenrangúként kezelik, tartózkodnak bárminemű diszciplináris megkülönböztetéstől. Egymás kutatási eredményeihez nyitottan, érdeklődéssel állnak hozzá, szakmai, kulturális és személyes előítéleteiket kontrollálják, arra értelmiségi módon kezelik.


4. Kommunikáció, konfliktusok. Az oktatók és a doktoranduszok/doktorjelöltek törekszenek a doktori iskola és a program demokratikus működési elveinek megőrzésére, illetve kialakítására, s tudatában vannak annak, hogy kizárólag a legitim módon szerzett hatalom, pozíció, elismerés alapozza meg a kölcsönös bizalmat, amely az oktatókat és a doktoranduszokat/doktorjelölteket is magas teljesítményre ösztönzi. A doktori iskola vagy program szakmai hierarchiájában feljebb álló mintaadó módon jár el az írott és íratlan normák betartásában, a szakmai hierarchiájában alárendeltek méltóságának tiszteletben tartásában, az ezek iránti felelős viselkedésben. A programban résztvevők egymással a legjobb akadémiai hagyományoknak megfelelő stílusban kommunikálnak. Az esetleges konfliktusokat az emberi méltóság tiszteletben tartásával s a szubszidiaritás elve alapján kezelik és oldják meg. Azaz a félreértéseket, konfliktusokat elsőként keletkezésük szintjén elemzik, és ilyen módon keresik a megoldásukat.


5. Etikus munkamegosztás, kooperáció. A doktori program oktatói és doktoranduszai/doktorjelöltjei a programban folyó közös kutatómunkában, valamint a tudományos teljesítményt értékelő tevékenységekben és fórumokon a legjobb tudásuk szerint és egymás teljesítményének jobbítására törekedve rendszeresen, folyamatosan részt vesznek. A társak általi értékelés akadémiai hagyományának megfelelően a kölcsönösség alapján kiegyenlítetten és arányosan vállalnak és teljesítenek feladatokat a kutatói szemináriumokon, tézisvitákon és elővitákon. Egymás munkáját a szabályok és a határidők betartásával a legmesszebbmenőkig támogatják, az értékelő munkára lelkiismeretesen felkészülnek. A doktori program oktatói és doktoranduszai/doktorjelöltjei a közös munka során feladataikat megbízhatóan, mások hátráltatása nélkül elvégzik, s a legjobb tudásuk szerint, tisztességes eszközökkel segítik társaik munkáját. A programhoz tartozó minden oktató és doktorandusz/doktorjelölt a megfelelő időben megosztja társaival a doktori munka szempontjából releváns információkat (publikálási lehetőségek, kutatási és egyéb pályázatok, konferenciafelhívások, a szakirodalom elérésének lehetőségei).


6. A tudományos produktum védelme. A doktori program oktatói és doktoranduszai/doktorjelöltjei egymás és a többi kutató tudományos eredményeit a Magyar Tudományos Akadémia etikai kódexének megfelelően tiszteletben tartják. A tudományterületünkre jellemzően, gyakran közösen készült szellemi termékek további feldolgozásai esetén (pl. adatbázisok, kutatási zárótanulmányok) a kutatásvezetőre, a kutatás finanszírozójára és a kutatótársak vagy a kutatócsoport elnevezésére minden esetben hivatkozni kell. Csoportos publikáció esetén a munkában résztvevőket a ténylegesen elvégzett feladatkörnek megfelelően nevezik meg. A ténylegesen elvégzett feladat értékelése és minőségének megítélése a kutatásvezető feladata.


7. Oktatók, témavezetők. A program oktatói és doktoranduszai/doktorjelöltjei között kizárólag a kölcsönös bizalom esetén lehetséges termékeny együttműködés. A két említett szereppartner státusa között csak az teremt különbséget, hogy az oktatók, különösen a témavezető felelősséggel irányítja a doktorandusz/doktorjelölt szakmai fejlődését, minden szakmai tevékenységét figyelemmel kíséri, valamint tudományos munkája minőségéért felelősséget vállal. A témavezető köteles követni a doktorandusz/doktorjelölt fejlődését, korrekt, tárgyilagos módon ismertetni és ellenőrizni a feladatokat. A témavezető feladata továbbá a doktorandusz/doktorjelölt és a programvezető tudomására hozni azt is, ha a doktorandusz tudományos pályára való alkalmatlanságáról győződik meg. Ez harmonizál a doktori képzés azon értelmezésével, amelyben nem a doktori cím megszerzéséhez való asszisztálás, hanem a tudományos alkotótevékenységre alkalmas kollegák képzése a cél. Ezért a program oktatói és doktoranduszai/doktorjelöltjei tudomásul veszik, hogy az abszolutórium szükséges, de nem elégséges feltétele a fokozatszerzésnek, az abszolutórium után mind a feladat komplexitása, mind a doktorandusz/doktorjelölt, mind pedig a témavezető felelőssége megnövekszik.


8. A doktorandusz/doktorjelölt helyzete. Az oktató-doktorandusz/doktorjelölt viszonyát az emberi méltóság tiszteletben tartása és a tudományterület fejlődéséhez hozzájáruló tudományos kutatómunka eredményességének növelésére, a közös munka szakmai hatékonyságára való törekvés jellemzi. Az oktató az előző pontban tárgyalt helyzetből eredő többlethatalommal nem él vissza. Az oktató nem kötelezi a doktoranduszt/doktorjelöltet anyagi haszonszerzése céljából végzett munkára, nem él vissza hatalmával, nem kényszeríti oktatótársak vagy a doktorandusz/doktorjelölt társak kijátszására, s semmilyen szakmai vagy magánéleti vonatkozásban nem zsákmányolhatja ki a doktoranduszokat/doktorjelölteket. A doktorandusz/doktorjelölt köteles tájékoztatni a témavezetőt a kutatás minden érdemi lépéséről, s kikérni a tanácsait ezekben. A doktorandusz/doktorjelölt a témavezetője szakmai útmutatásait bizalommal és szelektálás nélkül elfogadja, mivel a témavezető szakmai jó hírnevével felel doktorandusza/doktorjelöltje munkájáért. A doktorandusz/doktorjelölt a témavezetője jóváhagyása nélkül nem jelentkezik fokozatszerzésbe, elővitára, nem nyújt be tézis- vagy elővita-dolgozatot, tézisfüzetet, doktori értekezést, még akkor sem, ha a szabályzatok valamely kiskapuja ezt lehetővé tenné.


9. A legitim működés. A doktori iskola és program minőségi működtetése közös szakmai tevékenység eredménye. Az oktatók és a doktoranduszok/doktorjelöltek törekszenek a doktori iskola és a program demokratikus működési elveinek megőrzésére, kialakítására, tudván azt, hogy az illegitim előny- és hatalomszerzés lerombolja a kölcsönös bizalmat, s nemcsak az oktatókra, hanem a doktoranduszokra/doktorjelöltekre nézve is káros. A doktori oktatók és a doktoranduszok/doktorjelöltek képviseletét a program havi rendszerességgel tartott tanácsülésein fontos értéknek és egészséges gyakorlatnak tartjuk. A doktori törzstagok és a doktoranduszok/doktorjelöltek képviseletének szabályzatbeli előírásait az akadémiai demokrácia lényeges elemének tekintjük, s ennek az előírásnak érvényt kívánunk szerezni a doktori iskola testületeiben is.


10. A program oktatói és doktoranduszközösségének jóhírnévhez való joga. A program oktatói és doktoranduszai/doktorjelöltjei tudatában vannak annak, hogy minden programon belüli és kívüli megnyilvánulásukkal, publikációjukkal és más tudományos produktumaikkal a programot képviselik. Ennek értelmében az egyéni előnyök (pozíció, tisztség, anyagi hasznon) megszerzésére való törekvés nem írja felül a program jó hírének megőrzésére vonatkozó elvárást. A doktori program közössége elvárja a jóhírnévhez való jog elismerését, s kizárólag a dokumentált értékelő megnyilvánulásokat tekinti relevánsnak. A program közössége a Debreceni Egyetemen folyó doktori képzés diszciplináris sokszínűségéhez és magas színvonalához kíván hozzájárulni, ezért törzstagjai, témavezetői és oktatói a doktori képzésben ellátott feladataik terén előnyben részesítik a Debreceni Egyetem keretei között folytatott munkát (kurzusvezetés, témavezetés, kutatócsoport telepítése, doktori eseményeken való aktív részvétel).