Doktoranduszok Kiss Árpád Közhasznú Egyesülete

Főoldal

Kiss Árpád munkássága

Elnökség, tagság

Kiss Árpád Emlékkonferenciák

Kiadványok

Hivatalos dokumentumok

Kapcsolódó oldalak

Elérhetőségek


Kiss Árpád Doktoranduszok Közhasznú Társasága

H-4032 Debrecen, Egyetem tér 1. II/202.
Tel/Fax: +3652512900/22660
email


Kiss Árpád élete és munkássága

Forrás: Vaskó László – Kornya László: Kiss Árpád. In: Ungvári János (szerk.): Pedagógusok arcképcsarnoka. Karácsony Sándor neveléstörténeti Egyesület, Debrecen, 2005.

 

Kiss Árpád (1907-1979)

 

Gimnáziumi tanulmányait Brassóban kezdte, majd Balassagyarmaton fejezte be. Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett tanári oklevelet francia és német nyelvből és irodalomból 1932-ben, majd doktorátust 1935-ben francia filológiából, mint főtárgyból, filozófiából és pszichológiából, mint melléktárgyakból.

 

1932-től egykori iskolájában, a balassagyarmati reálgimnáziumban tanított. 1934-ben hívta Jausz Béla tanárnak a debreceni gyakorló gimnáziumba. 1944-ben Budapestre, az Országos Közoktatási Tanácshoz került előadónak. 1945 nyarától a régi intézmény helyébe lépő Országos Köznevelési Tanács (OKT) ügyvezető igazgatója lett. 1949-1950-ben az Országos Neveléstudományi Intézetbe került. 1951 májusában kohol vádak alapján vizsgálati fogság után Kistarcsára internálták. 1953 szeptemberében szabadult. Ezt követően, 1957 decemberéig Budapest különböző kerületeiben volt általános iskolai óradíjas és rendes nevelő, napközi otthon vezető, két különböző időben pedig a 12. ker. Kiss János altábornagy úti tanítóképzőben pedagógus vezető tanár. 1956 októberében részt vett és felszólalt a Balatonfüredi Pedagógus konferencián. 1956 decemberétől a Pedagógiai Tudományos Intézet, majd 1962-től az Országos Pedagógiai Intézet (OPI) munkatársa. Műveltség és iskola című kandidátusi értekezését csak 1966-ban védhette meg. 1967-től tanszékvezető főiskolai tanár, az intézet didaktikai intézetének vezetője egészen 1976 őszéig, nyugdíjba vonulásáig.

 

Az ő kezdeményezésére kapcsolódott be az OPI 196-ban az International Association for the Evaluation of Educational Achievement (IEA) szervezésében folyó nemzetközi vizsgálatokba, valamint a szocialista országok neveléstudományi intézetei teljesítményméréseinek koordinációjába. A 60-as évektől különféle pedagógiai tanácskozások, UNESCO konferenciák résztvevője. 1957-től tagja az MTA Pedagógiai Bizottságának is. 1974-ben Jausz Béla halála után a Pedagógiai Társaság elnöke lett. 1977-ben a pedagógus napra Apáczai Csere János díjat kapott, 1979-ben a Magyar Pedagógiai Társaság aranyérmét mint a társaság legnagyobb elismerését kapta meg. A kitüntetést már csak özvegye vehette át. 1979 októberében Budapesten a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

 

Kiss Árpád mindössze öt évet – 1939-től 1944-ig – töltött, dolgozott folyamatosan Debrecenben, mégis az itteni évek meghatározó jelentőségűek voltak egész életére.

 

1936 nyarán alakult meg a Debreceni Középiskolai Tanárképző Intézet Gyakorló Gimnáziuma. Az intézet igazgatója, Jausz Béla feladatának tekintette, hogy szakmailag, metodikailag jól felkészült, széles látókörű tanárokat gyűjtsön maga köré. 1939 közepén levelében kereste meg Kiss Árpád balassagyarmati francia-német szakos gimnáziumi tanárt, és felkínált számára egy megüresedett helyet az intézményben. 1939 októberében az áthelyezés megtörtént. Ekkor, Kiss Árpád 32 éves és hétéves szaktanári múlt van mögötte. Új munkahelyén viszonylag könnyen beilleszkedett. Már az első tanévben osztályfőnöki teendőket kellett ellátnia. Négy német illetve nyolc francia nyelvóra mellett kilenc tanárjelölttel is foglalkozott. Már az első tanév őszi szülői értekezletén a tanári tekintélyről tartott sikeres előadást. Bölcsészettani órák ellátását is vállalta. A tanári könyvtár kezelője lett. A bemutató tanítások nyújtotta metodikai anyag kiegészítésére tartott módszertani értekezleten többször is szerepelt előadásokkal. A vezetőtanártól bemutató óra tartását is elvárta az iskola. Mindkét szaktárgyából Kiss Árpád is tartott bemutató órát. 1942 és 1943 nyarán a VKM által Debrecenben középiskolai tanárok számára rendezett német, illetve francia nyelvi és irodalmi továbbképző tanfolyamon több pedagógiai jellegű előadással is szerepelt. Előadott a francia nyelv és irodalom tanításával kapcsolatos kérdésekről az egyetem francia intézetében. 1941-ben a Debreceni Tanári Kör felolvasó ülésén Az örök tanár című előadásával mutatkozott be, 1943-ban Magyarság és magyarkodás címen olvasta fel dolgozatát. Magára vállalta a Déri Múzeumban szervezett francia és német nyelvű egyfelvonásosok előkészítését és rendezését. A tanulmányi munka mellett a fiatalok kulturális nevelésére, az ifjúsági cselekvésre, a sportra , a kirándulásokra is tudatosan törekedett.

 

Már ifjú korában vonzódott a nyelvek, az irodalom és a filozófia iránt, nemcsak a klasszikusok, hanem a kortárs törekvések is érdekelték. A pedagógia az egyetemen érdeklődésének periférikus területére szorult, a balassagyarmati gimnáziumban sem pedagógusnak, hanem tanárnak vallotta magát. Hogy mégis eljutott a pedagógiához, abban nagy szerepet játszott az a tény, hogy a debreceni gyakorló gimnáziumban tanárjelölteket kellett az iskolai munkába bevezetnie. Egyszerre rádöbbent arra, hogy a vezetőtanárnak mindent tudnia kell. Éveken keresztül bele kellett merülnie abban, amit általában pedagógiának neveznek. Ekkor ismerte fel valójában, hogy a pedagógia tudomány, és ettől kezdve nemcsak érdekelte, de szenvedélyesen kutatta, egy életre elkötelezte magát ezzel az új tudománnyal. Mindezt elősegítette a gyakorló gimnáziumban kialakított légkör is. Az iskola komoly szellemi műhely volt Jausz Béla irányításával. Igényesen vezetett, eleven szellemű, nyitott kapujú intézmény. A tanári kar tagjai szakmailag képzettek, jól felkészültek, tájékozottak voltak, és szimpatikus emberi kvalitásokkal rendelkeztek. Ebben a pedagógiai környezetben bontakozott ki Kiss Árpád tudományos tevékenysége.

 

Kiss Árpád 1944-ben nehéz szívvel vált meg a debreceni gyakorló gimnáziumtól: Budapestre került az Országos Közoktatási Tanácshoz előadónak. Ismét valami új kezdődött az életében.

 

Kapcsolata Debrecennek sem magánemberként, sem szakmai-hivatalos minőségben nem szakadt meg. 1946-bana debreceni egyetemen „A nevelés és neveléstudomány legújabb törekvései” tárgykörből magántanár lett.

 

Kiss Árpád 1945 júliusában kapott megbízást az Országos Köznevelési Tanács (OKT) ügyvezető igazgatói teendőinek ellátására, és jelentős részt vállalt az elődintézmény újjászervezésében. A tanács támaszkodott a tudomány és szellemi élet reprezentánsaira. A külsőmunkatársi gárda kiválasztásában és összetartásában Kiss Árpád személyének meghatározó szerepe volt.

 

Tudományszervezői, pedagógiai publicisztikai tevékenysége tovább folytatódott. Az OKT „Nevelők könyvtára” címmel sorozatot indított azzal a céllal, hogy a pedagógusokat nevelői munkájukban kézikönyvek segítsék. Szerteágazó pedagógiai írásait főleg a Köznevelésben találjuk meg 1945 és 49 között.

 

Kiss Árpád munkásságának egyik vitathatatlan értéke az, amikor pedagógusok számára jórészt addig ismeretlen tájakra, a modern polgári pedagógia törekvéseibe kínál betekintést az 1948-ban közzétett Nevelés és neveléstudomány – Pedagógógiai olvasókönyv, valamint 1949-ben Faragó Lászlóval közösen írt Az új nevelés kérdései című művével.

 

Az 1950-es évek végétől több évet át vizsgálatok sorozatában kutatta az általános iskolai tanulók tudásszintjét. A vizsgálatokkal párhuzamosan, elméleti alapvetésüket és tanulságaikat értékesítve jelentek meg munkái a Tanulmányok a neveléstudomány köréből egymást követő kötetiben.

Az 1960-as évek elejétől rendre jelentek meg tanulmányai a programozott tanulás és a számítógépek didaktikai értékesítésének, az audiovizuális eszközök pedagógiai alkalmazásának kérdéseiről. 1973-ban jelent meg A tanulás programozása című monográfiája, valamint Neveléstudomány és folyamatos korszerűsítés címmel egy általa szerkesztett tanulmánykötet. Az előzetesen megjelent nagyszámú tanulmány és vizsgálati eredmény figyelembe vételével készült Mérés, értékelés, osztályozás című nagyon népszerű műve.

 

Kiss Árpád élő emlékezetéről tanúskodik, hogy Balassagyarmaton, ahol gimnáziumi tanulmányait végezte, és ahol tanári pályáját kezdte általános iskolát neveztek el róla.

A Debreceni Egyetem Pedagógia Tanszékén Kiss Árpád emlékszoba nyílt, amelynek könyv és dokumentumgyűjteménye nyitva áll a kutatók előtt. Ugyanitt kétévente Kiss Árpád konferenciák rendezésére kerül sor. Az eddigi konferenciák anyaga már kötetben is megjelent.

(A részleteket lásd http://www.kissarpadkonf.unideb.hu/)

A Kiss Árpád Emlékérem, illetve a Kiss Árpád – díj a pedagógusok munkáját ismeri el.

 

Összeállította: Tőzsér Zoltán PhD hallgató
egyetemi hallgató, DE BTK
2009. június 11.